Az első hét Pécsen

Szia, örülök, hogy benéztél!

Hétfőn délután (február 3-án) leköltöztem Pécsre. A kollégium  a belvároson kívül van, de busszal nagyon könnyen elérhető. Az autót közvetlen a lakrészem előtt, egy videóval megfigyelt parkolóban tudtam letenni. A recepción rögtön be tudtam jelentkezni, bemutattam a személyi igazolványomat, kitöltöttem a szükséges papírokat és befizettem a kaukciót. Az első emeleten van a szobám, ahonnan direkt lelátok a parkolóban álló autómra. A külföldről érkező diákok a kollégium bal oldali szárnyában vannak elszállásolva. (lásd a képen) A jobboldali részben a magyar tanulók laknak. A kollégium „blokkokra” van osztva, amelyben négy személy számára van hely. Rögrön a bejáratnál van a konyha, ahonnan balra a wc és jobbra a fürdőszoba található. A másik két ajtó a hálószobánkba vezet, amelyek mindegyikében van két íróasztal, ágy és szekrények. Az első két napon teljesen egyedül laktam, de szerencsére szerdán megérkezett a szobatársam. A másik szoba még be van zárva, ahová állítólag be fog költözni valaki. A többi tanszakon már megkezdődtek az előadások és nekünk is el fog kezdődni hétfőn,ezért nem tartom valószínűnek, hogy oda érkezik még valaki.

Ezen a héten az Erasmus Student Network (ESN) szervezésében végig különböző programok voltak. Az első hétfőn egy Pub Quiz volt, amin sajnos egy erős migrénem miatt nem tudtam részt venni. Kedden este viszont a nyelvi tandemen részt vettem. Napközben addig is kipakoltam, berendezkedtem és bevásároltam a legszükségesebbeket. A nagymamámtól hoztam tányétokat,bögréket,evőeszközöket, de a többi hiányzó dolgot ki kellet pótolnom. A nyelvi tandem a  belvárosban a Csinos presszóban került megrendezésre. A Csinos egy kocsma jellegű szórakozó- hely, amelynek igen feltűnő és  különleges a belső berendezése. A  bútordarabok nem igazán illenek egymáshoz, mintha találomra szedték volna őket össze, a falakon  régi képek függenek és a polcos szekrények tele vannak tömve könyvekkel. Egy kicsit mintha rendezetlen lenne minden, de ennek ellenére nagyon otthonos, ahol igazán jól érzi magát a vendég. Az asztalokra kiterítették a diáktársaink a saját nemzetiségük zászlóit. Asztalról asztalra haladva tanultunk új szavakat és mondatokat  más- más nyelven. Mindenkinek volt alkalma szót váltani a másikkal és meggyőződhetett  a nyelvi hasonlóságokról és különbségekről. Végülis nagyon sokat nevettünk egymás kiejtésén és majdnem mindenkinek lett egy nagy csomó a nyelvén. A legklasszabb Pécsen az, hogy  a buszok éjszaka is óránként közlelkednek, így bármikor könnyen haza tudunk jutni. Nekem, mint falusi lánynak ez egy szenzáció! Ezen kívül mindíg találsz valakit, aki veled tart, mert szinte mindenki a szántói kollégiumban lakik.

Szerdán találkoztunk az egyetemi tanszakon, ahol feljegyeztek bennünket a kiválasztott tantárgykra és összeállítottuk az órarendünket. Nekem öt tantárgyam van és az előadáim hétfőtől csütörtökig lesznek. Csütörtökön 8-től 9.30-ig van csak órám, így meghosszabbodott a hétvégém, amit ki tudok használni utazásra,kirándulásra, vagy családlátogatásra. Szerdán este aztán egy úgynevezett „kocsmalátogatásra” került sor. 15 fős csoportokban kocsmáról kocsmára jártunk  a belvárosban. Pécsnek nagyon sokféle kocsmája/csapszéke van, még egy diszkó is nyitva van szerda esténként. Az éjszakai életet semmiképpen sem lehet összehasonlítani azzal ami Emdenben és Ostfriesland-ban van. Minden csapszéken legalább öt fajta frissen csapolt sört lehet kapni, külföldi söröket (pl.Heineken) és magyar specialitásokat. Egy helyen árultak egy töményet, ami sávokban piros-fehér-zöld színű volt,mint a magyar zászló. Mindenhol kapható fröccs (bor szódával) és meggysör.( A nálunk ismert  radlert, nem igazán fogyasztják.) Mindkettő nagyon ízletes ezért mindenkinek ajánlhatom a kipróbálását.

Másnap megkezdődött az első magyarórám az egyetemen. Bár folyékonyan beszélem a nyelvet, olvasni is jól tudok, de az írás nehézséget okoz. Ezen szeretnék változtatni, ezért egy héten kétszer egy B2 szintű tanfolyamra fogok  járni. A tanfolyam  végén májusban ebből is vizsgázni fogok. Ez nem egy hivatalosan elismert nyelvvizsga mint pl.a TOEFL, de ennek ellenére szeretnék megfelelni és  egy oklevelet kapni.

Este elmentünk egy leasertag-ba. Életemben először voltam ilyen helyen. A „terep” a föld alatt egy pincében volt. Mint egy borpincét a falat téglával burkolták be,s egy kékesfekete fény keltett misztikus és titokzatos hangulatot. Mindenfelé úgy  raktak szét palettákat, autóalkatrészeket, olajoshordókat vagy egyéb félmagas tárgyakat, hogy mögöttük jól el tudjon bújni az ember a többiek elől. Egyszer-kétszer igencsak megijedtem, mikor valaki hirtelen egy sarokból „lelőtt”. Nagyon klassz volt! Annak ellenére hogy életemben először voltam ilyen helyen és volt aki közülünk  igen jól célzott, a 20 résztvevő közül a hatodik helyet értem el. Az egy óra nagyon gyorsan eltelt, ezért megbeszéltük, hogy mindenképpen visszajövünk ide.

Tegnap délelőtt szerveztek egy rendezvényt a bevándorlási hívatalban, ahol megkaptuk azokat a szükséges nyomtatványokat, amit ki kell töltenünk. Itt tájékoztattak bennünket arról, hogy egy EU polgár egy EU országban 30 napot tölthet bejelentkezés nélkül és 30 napon túl kötelező a regisztráció. A jövő héten hétfőn az egyetem után szeretném a papírjaimat elintézni és ezen mielőbb túl lenni. A nap további részét az évfolyamtársakkal a belvárosban töltötöttük.

 Úgy beszéltük meg, hogy  este 9-kor találkozunk a kollégium folyosóján (az ajtónk előtt)  egy bemelegítő iszogatásra és ezt követően megtartjuk a szemeszter megnyitó bulitát. Sajnos én addig már nem jutottam el, mert estére borzasztó fejfájásom lett. A többiek utólag elmondták, hogy semmiből sem maradtam ki. A disco bejárata előtt olyan hosszú volt a sor, hogy egy óra várakozás után sem lehetett sejteni, hogy mikor jutnak be, így a többiek vagy beültek egy kocsmába, vagy hazajöttek.

Az első hetem gyorsabban telt, mint azt előre gondoltam annak ellenére, hogy az első pár nap nem volt valami könnyű. Azért, mert még nem igazán ismertem senkit és egyedül laktam, nagyon magányosnak és idegennek éreztem magam. A helyzet akkor javult, amikor beköltözött a szobatársam. Nagyon jól megértjük egymást és figyelmmel fordulunk egymás felé. Persze nem én vagyok az egyedüli, aki hiányolja családját és a barátait, ezzel így van itt szinte mindenki. Mivel ”egy csónakban evezünk” mindannyian, megértéssel fordlunk egymás felé és kevésbé vagyunk magányosak. Egy hét után a következőt tudom elmondani: Nekem itt nagyon tettszik, eddig sok nagyszerű és szimpatikus embert ismertem meg. Biztos belekerül egy kis időbe, de nagyon jó úton haladok afelé, hogy teljesen beleszokjak az „új” életembe. Örülök, hogy belevágtam ebbe a kalandba és előre is örülök az elkövetkező időszaknak. A legközelebb akkor fogok beszámolni, ha „túl leszek” az első hét előadásain.

Addig is üdvözöllek!

Patrizia

U.i.: Nem, a képek nem egy napon készültek, de itt tényleg szinte minden nap süt a nap. Ennek ellenére az utóbbi pár napban nagyon hideg és szeles idő volt. Ezt az időjárást én csak az ostfrieslandi Északi tenger felől ismertem.