Az utazás Magyarországra
Január 15-én délelőtt indultunk Wismar-ból, Berlint és Drezdát érintve Csehország felé. Németországban sütött a nap, de amikor árértünk a határon át vezető alagúton, egy hóval befedett, ködös és fagyos táj várt ránk. A látási viszonyok igen rosszak, néhol 20 méter alatt voltak és mire besötétedett elkezdett esni az éső és a hó. Ezért spontán elhatároztuk, hogy keresünk egy hotelt a Cseh fővárosban és az éjszakát ott töltjük. A szállodában egy pohár pezsgővel fogadtak bennünket,de vacsorázni a
városba kellett mennünk. Annak ellenére, hogy az utazás eléggé kimerített
bennünket, nem tudtuk kihagyni, hogy ne nézzük meg a várost. A látvány
elkápráztatott bennünket: Prága ragyogott a sötétben. Gyönyörű épületek díszes homlokzattal, mozaikkal és macskakővel kirakott utcák és mindenová követett bennünketö a kürtőskalács illata.
Másnap egy bőséges reggeli után folytattuk az utunkat. Prága után már láttuk, hogy az autópálya igen ramaty állapotban van, a köd még nem szállt fel, és a hőmérséklet lejebb kúszott. A nappali „világosságnak” köszönhettük, hogy egyáltalán valamit láttunk. Bár Szlovákiában a helyzet javult, de amikor Magyarországon az autópályát elhagytuk és besötétedett, az utat csak sejteni tudtuk. Az utolsó 150 km egy igazi megpróbáltatás volt! Két nap és 1200 km autóút után végre igen fáradtan, de szerencsésen megérkeztünk!
One Comment
Elke Bontjer-Dobertin
Meine Güte, da wird mir ja beim Lesen schon mulmig. Bin froh, dass Ihr das geschafft habe, Patrizia! Prag habe ich auch schon erkundet. Das ist eine beeindruckende Stadt!
So, ich muss weiterlesen…
Zwischengruß von OmaElke